Wendler Zoltán – Csak Hapsi-bácsi

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

3+

Hapsi-bácsi lazít – részlet:
“Nincs valami jó étel receptje? Szabadságon vagyok és készítenem kellene valamit ebédre. Könyvből? Az nem működik. Megnéztem, de mindegyik receptben úgy kezdődnek a mondatok, hogy „vegyen egy …” hát hol van az embernek annyi mindenre pénze? Abból kell gazdálkodni, ami van. Ezt persze nem ártana máshol is betartani. Nem lehet mindenért a szomszédba rohangálni. Mondom, hogy nem lehet! Próbáltam. Akkor fogott gyanút a szomszédasszonyom, amikor az olaj, só, hagyma mellé egy kis krumpliért is becsöngettem hozzá.”


Olvass bele!

Hapsi-bácsi megint megszólal

Jó napot szomszéd!

Jó, hogy összefutottunk itt a lépcsőfordulóban. Az ütközés ellenére, nem löktük fel egymást. Olvasom az újságban, hogy egy jól működő, végig vitatott egészségbiztosítási rendszer kell. De hiszen ez eddig is vitatott volt! Végig. Meg hogy alaposan át kell rágni. Na, most nekem erről rögtön eszembe jut az a néhány foghíjas, fogatlan ismerősöm. Átrágni? Mivel?

Mivel ez így nem mehet tovább! Akkor hogyan? Állítólag, vannak az egészségügyi reform révén megtakarított összegek. Ez nekem új. Miből takarítottak meg? Merthogy a kórházakat sem igen takarítják, nemhogy az összegeket. Bár otthon mi is a kaján spórolunk sokat.

Ám legyen! Takarítanak. A zsebeinkben. Innen az összeg. Azt is írja, hogy ezen összegeket a kórházak szabadon használhatják fel. Szabadon? Akkor már értem. Csak a bezárást nem. Ha be van zárva, akkor nem szabad. Végül is, lopni sem szabad. De azért lehet.

Ami még nagyon a bögyömben van, a kórházi étkeztetés minőségének javítása. Ez számomra emészthetetlen. Lehet rajta javítani? Ha nem adnak, akkor igen. Ami nincs, az nem romolhat el! Vagy meg. Speciel én ott mindig jókat ettem. Úgy hozták be nekem a rokonok, mint a gyógyszereimet.

Elképzelem a jövő kórházát. Az ágyat mi visszük, sőt, a tévét is, meg a szőnyeget. Esetleg a családi képeket a falról. A rokonok egyébként már most úgy jönnek oda, ahogyan otthon is. Ritkán. És kölcsön kérni. Na, akkor lesz igazán otthonos a kórterem. És akkor jöhet még a higiéniai feltételek jobbítása.

Végre eldobhatjuk például a WC papírt. Már akkor is, amikor csak az egyik felét használtuk. Hallom, hogy rendeletben szabályozzák majd a kórházi komfort minimumfeltételeit. Nekem a minimum szótól feláll a szőr a hátamon. Illetve állna, de a legutóbbi műtétem miatt leborotválták. A lábamon műtöttek visszerekkel. Új technika. A főorvos urat zavarta a hátszőr. Bezzeg, ha tollas lett volna.

Végül is mindegy. Így is, úgy is megkopasztott. A miniszter pedig nem bánja. Mármint azt, hogy az átalakítás gyors módját választották. Gyors helyett lehetne inkább… Nem értem, hová ez a kapkodás? Hamar munka ritkán jó. Kivéve, ha fusi, vagy magán. Annak viszont ára van! Bár, ma már mindennek.

Jó lesz nekünk az a több biztosítós rendszer. Talán majd elkezdenek versengeni a kegyeinkért. Vagy a pénzünkért. Már akinek van.

A viszontlátásra!


Ebből a könyvből kisorsolunk egy példányt, melyet az író juttat el a nyerteshez. A nyertes azok közül kerül ki, akik a nyereményjáték folyamán bármely olyan könyvre feliratkoznak, amely ezen a weboldalon fent van, azaz, akik ezen könyvek közül szeretnének nyerni és/vagy letöltik az ingyenes pdf-et, tehát a teljes listáról sorsolunk nyertest.


Tetszik a könyv? Szeretnéd megrendelni?

Rendelhető: hapsibacsi@gmail.com

3+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük