Velencei Rita – Camelia

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

11+

Edward rám mosolygott, és finoman az egyik elárusító pult felé húzott. Választott egy apró, gömbölyded, rózsaszín kagylóhéjakból készült, bájos rózsafüzért, és a kezembe adta az ajándékát.
És milyen pillantást vetett rám! A tekintete mély volt, mint a tenger, végtelen, mint a csillagokkal szórt égbolt. Vajon csak Gwendolyn vonásait kereste rajtam? Ó, hogy szerettem volna, ha figyelmes hallgatása, gyengéd szavai elűzhetnék szívem remegő aggodalmait!
– Edward, köszönöm – suttogtam. – Ha valaha is képes lennék eléggé megköszönni a jóságát…
Az erős szél belekapott a kalapom alól kilógó hajtincseimbe, és az arcom előtt összezilálta őket.
– Ne köszönjön semmit, drága kuzinom – felelte Edward olyan édes, olyan gyengéd hangon… Elkaptam róla a tekintetemet, mert attól tartottam, hogy minden titkos érzésemet kiolvassa a szememből.


Olvass bele!

Maria néni futó tekintetet vetett rám, rögtön elértettem, hogy figyelmeztetésül szánta. Felesleges volt, mert anélkül is jól tudtam, hogy fegyelmeznem kell a kíváncsiságomat – bármilyen szívesen körbepillantottam is volna a helyiségben. Mindazonáltal feltűnés nélkül számba tudtam venni a szalon mértéktartó berendezését: a kis asztalt a négy finoman ívelt székkel, s a kanapét meg a patinás komódot a délre néző ablakok előtt.

A falon, éppen Mrs. Dougherty háta mögött egy gyönyörű festmény lógott, melyről (ha éppen nem figyelt senki rám) alig tudtam elvonni a pillantásomat. Egy fiatal férfit ábrázolt úri, bár divatjamúlt öltözékben. Nem volt kifejezetten csinos, vonásait mégis tetszetősnek találtam… s olyan különös érzés volt rápillantanom, mintha valamilyen emléket próbálna előcsalogatni belőlem.

– Camelia igen szépen halad tanulmányaiban – szólt nénikém, én pedig nevem hallatán tüstént lesütöttem a szememet. – Jóformán bármilyen étel elkészítését rábízhatom. A tésztagyúrás még nem igazán megy neki, de idővel nyilván megerősödik majd.

– Igazán örömmel hallom – bólintott Mrs. Dougherty és rám mosolygott. Milyen kellemes a mosolya! Sajnálatot éreztem a magányosan élő, kedves asszony iránt, aki már tizenegy vagy tizenkét éve jár hozzánk rendszeresen látogatóba, és mindig hoz valami kedves figyelmességet, amivel örömet szerezhet nekem. De olyan titokzatos ez a hölgy! Sohasem beszél saját magáról, pedig igazán kíváncsi vagyok, mi történt a férjével, és miért nincsenek gyerekei sem; mivel tölti mindennapjait ebben a tekintélyes hajlékban, ami túl nagy ahhoz, hogy egymaga éljen benne? Annyi kérdést szerettem volna neki feltenni, és hirtelen nagyon bántam, hogy az illem nem engedi. Mindig a legérdekesebb dolgok maradnak homályban… Maria néni és Mrs. Dougherty a környék látnivalóiról beszélgettek; amihez én nem értettem, így csöndben maradtam és lopva figyeltem hol őket, hol a szalon berendezését. Észrevétlenül telt az idő – egyszer csak azt vettem észre, hogy vége a látogatásnak, Mrs. Dougherty felállt, végigsimított szép, világosbarna ruháján, és egy fiókos szekrényhez lépett.


Megrendelhető:

verita@citromail.hu

Ára: 2700 Ft

11+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

3 comments on “Velencei Rita – Camelia

  1. Ujvári Gabriella szerint:
    1+

    Szeretném megnyerni, érdekelne nagyon , köszönöm a lehetőséget!

    1+
  2. Homoki Valeria szerint:
    0

    Elolvastam es nagyon tetszik

    0
  3. Zita Zombori szerint:
    0

    Szeretném megnyerni!

    0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük