Thomas G. Maiden – Sárkányok voltunk

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

4+

Drake tizenhat esztendős kamasz Nusquam faluban, a világ legeldugottabb helyén. Sokszor menekül az egyhangúság elől a mesék világába, ahol manók, koboldok, tündérek, sárkányok élnek. Kalandokra vágyik és, hogy megtudja kik is az igazi szülei. Vajon boldog lesz, amikor teljesül ez a vágya? Ez a pörgős fantasy történet olyan világba kalauzol el, ahol varázslatos mesebeli lények vesznek körül, és egy kamasz fiúnak ezernyi veszéllyel kell szembe néznie, hogy megmentse azokat, akiket szeret.


Részlet:

-Ez vér! –Hajolt le újra a lábnyomokhoz Educo.

-De vajon a lóé, vagy a lovasé? –Kérdezte Ferrum.

-Vagy azé, ami követte őket. Pár lépés után választ kaptak kérdéseikre.

-Nézd, eltűnnek a pata nyomok! –Mondta Ferrum.

-De helyettük van más, –Folytatta Educo- itt húztak valamit. Valami nagyot és nehezet. Valószínűleg a lovat.

-De ki képes elhúzni egy lovat? Főleg ilyen mély hóban?

-Vagy inkább mi? –Kérdezte Educo, majd mutató ujját a szája elé tartva csendre intette barátját-

Hangokat hallott. Egy hókupaccal arrébb már tűz ropogás csapta meg fülüket. És valami mást is. Ritmikus mormogást, mintha valaki dúdolna. Hasra vetették magukat, és óvatosan közelebb kúsztak, a hókupac tetejére, úgy, hogy takarásban maradjanak.

-Hol lehet, ott a szikla mögött? –Suttogta Ferrum.

-Nem, szerintem a szikla az.

Educonak igaza volt, egy pillanat múlva megmozdult a szikla. A dúdolás ütemére ritmikusan dülöngélni kezdett. Ferrum szája tátva maradt, vagy a csodálkozástól, vagy az ijedtségtől. Soha nem láttak még ekkora lényt. Míg feküdt, keze a hóban megakadt valamin. Valami ismerősön. A hóból kiemelt egy bőrszíjat. Tovább húzta.

-Ez egy kantár! Az én kantárom! Akkor pedig, ami ott sül… Equo!

-Ferrum ne! –Rántotta vissza barátját Educo, bele nyomva a hóba- Sssshhh! Már nem tudsz segíteni rajta! De ha az a valami észrevesz minket, nekünk is végünk biztosan.

Ferrum szájára nem jött szó. Szemét könnyek öntötték el, és meredten nézte a hatalmas lényt, ahogy dülöngélve dúdolgatott vidáman, szeretett lova holteste felett. A lény ekkor mintha valami neszt hallott volna, felrántotta fejét, fülelt. Felemelte a bal oldalán heverő bunkót, jobb karjába bele törölte az orrát, felállt, majd elindult a hang irányába. Hőseink ekkor látták teljes valójában. Valóban. Szegény Equo fej, farok és paták nélkül megnyúzva sült egy nyársra húzva a tűz fölött. Lenyúzott bőre oda vetve a tűz mellé. A lény körülbelül négy méter magas lehetett, lábai rövidek, ellenben lábfejei aránytalanul nagyok, viszont karjai majdnem a földig érnek. Bőre hamuszürke, orra hatalmas krumplira emlékeztet, és folyamatosan folyik. Apró gomb szemeivel folyamatosan hunyorított. Egyetlen ruházata csupán egy bőrből készített ágyékkötő, zsinórral megkötve, valamint egy dinnye méretű bőr szütyő, ami az „övén” lógott.

-Ez egy troll!

4+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük