Pásztor Pálma – A lovag küldetése

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

4+

Szent Lajos Franciaországában járunk. Az ifjú Claude d’Arras apját orvul megölik, így küldetése fiára száll. Claude-nak meg kell találnia egy fontos ereklyét, amely a királyt illeti. Kezdetét veszi a harccal, kémkedéssel, hűséggel, árulással, no meg egy csipetnyi szerelemmel átszőtt kalandok sora. Claude-ot különös bajtársak segítik, például egy szellemes, bár nem túl bátor udvaronc, egy nyers modorú bölcs lovag, és egy fiatal gyógyítóasszony, aki mellesleg a féltestvére. Szüksége is van rájuk, hiszen az ereklyét apja gyilkosa is hajszolja. A veszedelmes küldetés során azonban a fiatalember nemcsak a relikviához kerül közelebb, hanem apja emlékéhez is. És végül már az sem olyan egyértelmű, hogy hol lenne a legméltóbb helyen az ereklye…


Levél egy halottól

Az udvaron kapirgáló csirkék rémülten rebbentek félre a nehéz paták útjából; méltatlankodó káricálással szidalmazva a fékeveszett lovast. Nyomában egy csatakosra ázott fiú loholt, szorgosan kiáltozva, bár a lovas annyiba sem vette igyekezetét, mint a füle mellett elsüvöltő szelet. A vár két bozontos vadászebe lelkes csaholással eredt utána.

– Uram, jöjjön vissza, kérem, mit mondjak a vendég úrnak; legalább ne nekem kelljen kiadnom az útját! Kérem, adjon legalább valami parancsot, uram, kérem, könyörgöm, álljon meg, vigyázzon, ott az itatóvályú, az Istenért, Urmajézus, páternoszterkviesztin…

A mén széles ívben repült át a vályú felett, és kecsesen ért földet a túloldalon. És azzal a lendülettel vágtatott is tovább; lovasa egy cseppet sem fárasztotta magát az útjába eső tárgyak kikerülésével, egyszerűen átugratta azokat is.

A kutyák időközben lemaradtak, de a fiú nem engedhette meg magának ugyanezt. Lesepert pár verejtékcseppet a homlokáról, és ismét ura után eredt.

– Könyörgöm, uram, a vendég úr türelmetlenül várja! Épp ilyenkor kíván kilovagolni? Kérem, hát látja, hogy tombol a vihar! Még meghűti magát… vagy gondoljon a lovára; megbotolhat a nedves köveken… ha már a vendége nem érdekli! Ó, hogy az ég szakadna le mindkettejükre! – fakadt ki elkeseredetten, abban a biztos tudatban, hogy ifjú ura már úgysem hallja.

Tévedett.

A fiatalember végre visszafogta a mént, és hátrafordult a nyeregben.


(a bekezdés)

– Tudom, hogy az óvatosság nem természeted, de ez egyszer tégy kivételt – intette a fiatalembert – Valóban szívtelen. Ne ingereld.

– Szeretem a veszélyt. Sok százszor vágtattam már tomboló viharban a sziklameredélyeken.

Gerard pillantása azt ígérte, hogy rögvest idebenn is ki fog törni a vihar.

– Az átkozott szikláid legalább nem akarnak készakarva a halálba küldeni! De az ő akaratával még soha senki nem dacolt nyíltan.

– Akkor legfőbb ideje megszerezni neki ezt a tapasztalatot.

– Hogy lelne ki a harmadnapos hideg! – rúgott bele a karszék lábába. A sokat látott bútor fájdalmas nyekkenéssel vette tudomásul az inzultust, de egyelőre egy darabban maradt – Nem érdekel, tessék, rohanj a vesztedbe, áldásom rád. De előtte mesélj: milyennek találtad az útitársadat?


Elérhetőség a rendeléshez: tiszamaros@gmail.com

4+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük