Nyereményjáték







Szeretnéd megnyerni a képváltóban futó könyvek egyikét? Kattints a Csatlakozz és NYERJ gombra és iratkozz fel! NAPONTA sorsolunk! Rengeteg nyertes lesz!

Novella:
Beregi Demjén Tibor
Gondoskodás

Hogy hányféle módja van a gondoskodásnak, mennyit láttam már belőle, nem tudom, nem emlékszem. De szívesen vállalkoznék egy olyan beszélgetésre, ahol lennénk egy páran és ez lenne a téma.

Most, egy ilyen beszélgetés helyett, csak egy élményemet szeretném úgy megosztani, a kedves Olvasóval, hogy felkeltsem érdeklődését már az elején és maradjon belőle a vége felé is. Sőt. Igazán annak örülnék, ha a számomra maradandó élménnyel másoknak is szereznék örömet.

Nekem, minden esetre, jól esik megírni, az alábbi történetet.

Egy nagyon kellemes séta után – amit rendszeresen megteszünk, az óvoda meg Marek József utca /lakóhely/ között, hol oda, hol vissza – most az óvodához érkeztünk. Ilyen esetekben az egyirányú forgalmunk’ kicsit szigorúbban célhoz kötött, mint amikor haza fele tartunk. Haza fele ugyanis – a végcél meg a játékos kedvtelés cifrázásának lehetősége miatt – többfelé tarthatunk. Ezek között azonban van két olyan célobjektum, ami viszonylag gyakran követendő, a haladás irányát meghatározó szempont lehet.

Egyik a Városliget, az új – és a most már kissé elhanyagolt régi – játszótérrel. Mostanában inkább az új játszótér a kedvelt. Itt aztán van élet. Már félig meddig, vagy egészen családtag csoportok, ismerősök, főleg kismamák, kevesebb nagymamák, még kevesebb nagypapák figyelik természetfeletti erővel is az apróságok mozgását. A fiatalabbja segít, és rohangászik – amíg bírja – a csemete után, vagy kúszik felfele a dombra, esetleg a libikóka másik oldalán ellensúlyoz, vagy csinál szuperformákat /almát, körtét, autót, hajót stb. stb/ a homokozóban, szintén stb. stb. …

A másik helyszín a Peterdi utcai cukrászda. Itt, az egyszemélyes, kedves fiatal hölgy személyzet már ismerősként köszönti Kristófot, Bálintot meg aki éppen velük van …

Kissé régies, klasszikus stílusban berendezett cukrászda meghitt hely egy kis csemegézésre. Ismerős asztalka, szék, otthonos légkör, kellemes időtöltés. A finomságok mellett az egy csepp megállás, pihenés is jót tesz az úrfiaknak, mert azért az óvodai udvarban kemény’ igénybevételnek teszik ki pöttömnyi szervezetüket. A pöttömnyin módosítani kell, mert ebből nézeteltérés’ lehetne, ha unokáim tudomására jutna. Igazuk is lenne, mert úgy pontosabb, hogy nagyfiúk.

Ennek a történetnek a színtere az óvoda lesz.

A leírandó élmény szempontjából fontos, hogy az óvodához érkezzünk. Ettől a pillanattól kezdődik ugyanis a tulajdonképpeni történet. Eddig én – Hapikó /nagyapai becenevem ebben a kedves kis családban, valamint félig meddig rangom is/ – voltam a főnök. Innen kezdve már – különösebb parancsszavak, vagy jelzések nélkül – Ők /Kristóf meg Bálint/ vették át az irányítást.

Bejárati csengő megnyomás Kristóf részéről, majd utána vonult a helyettese Bálint, e dolog fontosságának teljes tudatában. A köszönés már fent történik – néhány lépcsőn jutni ide és kissé balrafordulás után ott látható az ügyeletes beeresztő óvó néni – aki minden egyes köszönést nyugtáz’. Szeméből az összes érkező gyermek felé jut örömsugárzás, lám lám megjöttetek, itt vagytok. Vajon hol tanulják ezt az óvónénik, hogy jusson minden gyermekhez türelem, energia már itt a köszönésnél, hát még egész nap. Talán már így is születtek ezek az igen aranyos Hölgyek. E köszönés sem történik akárhogy. Szinte egy leheletnyivel hamarabb harsog a nagyobbik fiú hangja. Kristóf szép érces hangja betölti az erőteret. Hegymászó Édesapjától volt módja megtanulni, miként cseng a szép köszönés, amikor például ott ült a nyakában a Tátra csodálatos bércei mászása közben valahol … és egy egy hallóval köszöntötték a hegycsúcsokat, vagy éppen valamelyik meseszép erdőrészletet …

Szóval, amikor már előjött Kristóf hangja, akkor a mindenkori helyettes, Bálint is előadta magát. Nem kisebb produkciók vannak már mögötte’ mint például egy, nagy nyilvánosság előtt, televízióra is felvett beszéd, amit otthon nagy megelégedéssel hallgatott számtalanszor vissza, hogy esetleg nincs-e benne, valami javítani való, vagy egyáltalán csak úgy úri kedvtelésére …

Mindössze egy leheletnyivel később kezdve Ő is elzengte, hogy „csókolom!”

Ezután jött az első számú honfoglalás. Bálint öltöző szekrénye előtti térség.

Az eddigi fáradalmakat kiheverendő ilyenkor mindketten először leülnek. Bálint a pad szélén foglal helyet – mert a szélső szekrénykébe vannak a dolgai’ – és először jobb cipőjéhez hajol le. Egyetlen mozdulattal feltépi a tépőzárat, ugyane’ kezével lesegíti a cipőt, majd egy utolérhetetlenül hanyag mozdulattal bedobja az ülőke alá. „S kit, hogy, s mint talál meg” – írta valamikor Toldi Miklósról Arany János. Mert az említett hős egy nagy malomkővel tehette ugyanezt.

Az említett epizód kapcsán felmerült bennem, hogy értekezésekbe fogok majd bocsátkozni Bálintttal arról, hogy a pad alatti cipőállomány környékén jobb lenne, ha rend lenne és a ki meg bevétel más módját kellene esetleg választani, de – más fontosabb megbeszélni valók miatt – állandóan további késedelmet szenved. És – az is játszik némi szerepet, hogy /szégyen, nem szégyen/ – nekem is tetszik ez a megoldás, azért mert ez jóleső nyugalmat vált ki Bálintban is. Eldobni valamit, nem nézni, hogy pontosan hova megy, de így is nagyjából oda repül ahová való, legfeljebb nem „vigyázban állnak a cipők”. Szóval ezt a cseppnyi lezserséget megbocsáthatónak tartom, kicsit tetszik is és elébb utóbb úgyis megoldódnak ezek a dolgok is.

Nevezetesen. Amikor fel kell venni, a benti, az óvodai cipőcskét, akkor ez már a felülről történő matatással nem mindig sikerül. Nehezíti a dolgot, hogy ebben a cipőlakosztályban, nem csak Bálint lábbelije, hanem egy kis kollégájáé is tartózkodik’. Ezért Bálintnak ilyenkor fel kell állni, le kell ülni és szétnézni alant. Majd kirepül a két cipő és ekkor már ülve történik a cipőfelvétel, vagy ültéből, közel az előrebukásig, kell lehajolni és tapogatózó ujjakkal benyúlni a cipőraktárba és megérezni, hogy vajon melyik kéne.

Ha viszont, szépen „vigyázban” állnának látható helyen a lábbelik, egyszerűsödnének a műveletek, könnyebbé is válna a végrehajtás. Hát ez a felismerés még várat’ magára.

Kristóf közben egy pillanatra sem veszi le tekintetét az öccséről. Mint nagyobb, régi óvodás, felelősséget érez kistestvéréért. Megelégedéssel szemléli, hogy minden rendben van. Meg én is. De. Ímhol az első gikszer.

A jobb kiscipő pántja nem akar engedelmeskedni. Kristóf feszülten, tettre készen figyel, de valahogy sikerül Bálintnak a cipőpántocskát áttuszkolni a vékony nyíláson. Ez volt a kisebbik probléma.

A nagyobbik most következett. A kis tartó szögecske sehogy sem akart belebújni a pántba.

Kristóf egy kicsit várt. Hátha mégis sikerül Bálintnak. Amikor már látszott, hogy fennakadás van, nem tud ezzel most megbirkózni Bálint, Kristóf ott termett és szépen befejezte a cipőfelvételt. Bekapcsolta a bekapcsolni valót. Közben volt alkalmam látni a Bálint arcocskáján átsuhanó büszkeséget, lám lám az én bátyám. (1)

Innen mentünk tovább Kristóf öltöző helyére, ahol megkérte Bálintot, hogy várjon egy cseppet, mert együtt mennek majd be, mint két jó testvér – ezt már én teszem hozzá. Így is történt. Nekem már csak annyi szerepem maradt, hogy köszönjek a benti óvó néninek, meg a kis unokáimnak. Természetesen itt is példásan köszöntek és egy szempillantás alatt kezet mostak és leültek a reggeliző asztalhoz, a helyükre.

Nagy öröm volt nézni a két testvért egymás mellett és visszagondolni arra a gondoskodásra, aminek most szinte eleven szobra volt az én drága, aranyos, csodálatos Kristóf unokám … Ahogy szemmel tartotta – attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk az óvodába a kistestvérét, és ahogy beavatkozott mikor kellett – csodálatos volt. Büszkék lehetnek a szüleik, az érintett felmenők, a volt bölcsődés nénik, a jelenlegi óvó nénik – mindenki, aki eddig jó hatással volt rájuk – Kristófra és Bálintra …

Vége

Ha tetszett a történet, akkor figyeld a weboldalunkat, mert újabb és újabb novellákat olvashatsz ingyen!

Leave a Comment

Shopping Cart

Sikeres feliratkozás!

Hiba adódott. Próbáld újra!

Ha feliratkozol, elfogadod, hogy a weboldal tulajdonosa emailben megkeressen.