Gyerekkönyvek, Mesék

A Szavazás véget ért!

Nyertes

Bombicz Judit -
Csodák könyve

Kacor, a cica
Egy vidéki kis faluban élt Kacor a cirmos cica. Családjával, Katával és Jánossal és a háziállatokkal együtt egy szép, nagy farmon élték vidám életüket. Böbe a foltos tehén, Kakaska és tyúkjai, Csipi, Csőrike és Pelyhes. A baromfiudvarban nem volt unalmas az élet. Kacor a cica, ha baj volt mindig ott volt és vigyázott a jószágokra. Egyik éjjel rókakoma kedvet kapott a tyúkhúsra, így belopózott az udvarba és kinézte magának Csőrikét. Beosont és már majdnem elkapta a tyúkot, de Kacor gyorsabb volt nála. Farkasszemet néztek. A cica megvető bátorsággal nekiszaladt a rókának és elkergette.
Másnap elégedetten dörgölte orrocskáját a gazdi lábához.
– Édes gazdám, kérek egy kis tejet! – nyávogott a cicus. – Az éjszaka elkergettem a rókát – dorombolt büszkén a cica
– Jól van, Kacor cicus, remek munkát végeztél – közben Kata megsimogatta a cica fejét. – Gyere, adok neked valami finomat! – mondta Kata, majd öntött a kedvenc tálkájába egy kis hűs tejet a cicusnak. Kacor kóbor cicaként került a kedves családhoz.
Amikor bementek vásárolni a városba, Kata halk nyivákolást hallott a szemeteskukák mögül. Odamentek a párjával, Jánossal és megláttak egy dobozt, amiben két kis kölyök cicus kuporgott éhesen, csapzottan.
– Ne féljetek kicsi jószágok, most már lesz gazdátok! János! Ugye hazavisszük a cicákat? – kérdezte Kata.
– Persze, édes párom, igen, elférnek, a farmunkon van hely bőven. Megfogták a dobozt, óvatosan felemelték, betették a kocsiba, majd hazasiettek. Kacor a lányka cica cirmos szürke volt kék szemekkel. Felnőtt cicaként szép sárga szemű lett. A fiú, Hópehely, tiszta hófehér csak a feje volt cirmos. Soványabb volt, mint Kacor.
– János! Ez a cicus nem beteg? – Lehet, hogy nem éri meg a reggelt! –mondta János és készített a cicusoknak egy cumisüvegben langyos tejecskét. Nagyon picik voltak még a cicák, ezért még nem tudtak enni, csak cumisüvegből.
Egy hétig minden nap Kata etette a két kiscicát. Kacor szépen fejlődött, de Hópehely egyre gyengébb, erőtlenebb lett.
–Jaj Jánosom, ez a cica nem biztos, hogy túléli az éjszakát– mondta szomorúan Kata. – Tudom, drága Katám, tudom – felelte János. – Gyere és menjünk aludni, most nem tehetünk semmit érte, csak várunk reggelig! – szólt János, de Kata megfogta Hópelyhet a cicust, az ölébe vette, kiült a tornácra és halkan énekelt neki.
– Úgysem tudnék aludni most – mondta szomorúan Kata a párjának. – Menj be, pihenj, majd én is megyek később! – és közben már folytak a könnyei.
János bement a házba és lepihent, de ő sem tudott elaludni, csak forgolódott, de nem jött álom a szemére. Kiment a házból és látta, hogy nagy a baj.
–Katám, kincsem, mi történt? – kérdezte János. Már látta, hogy Hópehely nem éri meg a reggelt. – Ne sírj, drágám, ne sírj! – vigasztalta párját, Katát, majd megsimogatta a cicát, leült Kata mellé és átölelte.
– Ne félj Hópehely, itt vagyunk veled! – majd Kata a könnyeivel küszködve látta, hogy a cica már alig lélegzik. Szép csendben elaludt Kata ölében. Még utoljára dobbant egyet pici szíve majd átlépett a szivárványhídon.
– Kedves Hópelyheske! – törölte könnyeit Kata. – Most már jó helyen vagy, sosem felejtünk el – mondták mindketten, majd csinált neki János egy szép sírhelyet és gyengéden belefektette és eltemette a cicust.
– Gyere, drágám, már hajnalodik, pihenjünk le! – mondta János és bementek a házba.
Reggel Kacor kereste nagyon a testvérkéjét. Minden zegzugot átnézett, a baromfiudvarba is bement.
– Nem tudjátok hol van Hópehely? – kérdezte Kacor. – Nem találom sehol! – és panaszosan nyávogott.
–Múú! Hát nem tudod mi történt az éjjel? – mondta Böbe a tehén. – Átkelt a szivárványhídon – bőgött szomorúan a tehén. – Én is oda akarok menni! – nyávogott panaszosan Kacor.
– Majd egyszer megérted cicus… – mondta a tehén és kérődzött tovább.
– Hópehely! – kiabálta Kacor, majd leült és keservesen sírni kezdett. – Nyauuuuuuuuu!
Shopping Cart

Sikeres feliratkozás!

Hiba adódott. Próbáld újra!

Ha feliratkozol, elfogadod, hogy a weboldal tulajdonosa emailben megkeressen.