Gmeindl Margit – Életmorzsák

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

8+

Ki vagyok?

Bolygó lélek vagyok,
lobogó láng a fák közt.
Testem elveszett a semmibe,
por lettem, hamu,
más semmi se!


Kis kancsó

Kék kis kancsó, semmit mondó,
ha egymagában áll.
Magányosan a földre dobva
és szebb időkre vár.

Ám orgonáknak gyöngyfűzére,
csodát tesz vele.
Illatosan, színpompásan,
élettel lesz tele.


Nélküled

Kezemben a múló idővel
ujjaimon elfáradt reménnyel
fülemben hangod dallamával
vágytam örökké velem maradj!

Anyám, agyamban elrejtve
ruhád illatával, vágyódva
utánad szüntelen sírással
szívem nélküled megszakad.


Nárcisz fája

Szerelmes fájdalommal
ölelem önmagam.
Testem, mint groteszk torzó,
a széptől messze van.
Éveim nyűgét, fájdalmát hordozom,
nem tudni mit hoz még a sorsom,
de azt is vállalom.



Így élek én,
önnön testem köré fonódva.
Mint egykor Nárcisz,
úgy imádom magam.
S míg kérgemben az életnedve van,
továbbölelve törzsemet,
halálba szorítom magam.


Az átok

Uram, parancsod számomra szent,
vagy ne legyen a nevem rettegett Vicsenz.
Itt fog előtted térdepelni valahány,
ki rád vagy családodra átkot hányt.



Kardjára csapott és elcsörtetett,
magában bosszúállón nevetett.
Az a lány most mindenért fizetni fog,
kinek kezét kértem, ám ő kikacagott.



Így dühöngött, és már megvolt a terv,
tudta, minden szava így nyer hitelt.
A kikiáltót hívta, s doboltatott,
urunk az aráknak hozományt adott.



Gyűltek is az arák, itt volt már mind,
Vicsenz szeme vészjóslón széttekint.
Katonák gyertek, üvöltött s kacagott,
a vér azokban meghűlt, kik álltak ott.



Kutyaszorítóban a boszorkányok,
vízpróba jön, és nem lesz több átok.
Ti itt előttem mind reszkessetek,
hisz nekem többen mondtatok nemet.



Karját, benne kardját az égre emelte,
nem gondolva arra, hogy biz` rosszul tette.
Kavargott az égen sok fekete felhő,
és csapott Vicsenz-be a villámló mennykő.



Katonák, drabantok mind széjjel szaladtak,
az átoknak, látván ezt, bizony hitelt adtak.
Így menekültek meg a szép boszorkányok,
kik nem voltak mások, csak póri leányok.


A csend üzenete

Sokféle hangon szól a csend.
Van csend, mi szíved húrjait zengeti,
és dallamától, a csodától
könny szökik szemedbe,
de van csend, ami fáj,
mitől a lélek sír, zokog,
s veled együtt szenvednek
a rád tekintő angyalok.
Van csend, mit őrizni kell,
mert többet mond,
mint a legszebb szó,
de ha semmit mondás
csendje ül szívedre,
ha árva szívvel
csak ülsz dideregve,
jégcsappá merevül a csend,
akkor már nem mond semmit,
és nem is üzen!


Milliódolláros Bébi

Milliódolláros Bébi,
dúdoltam lassan a dalt,
köröttem csendes az utca,
éjjel van, minden kihalt.

Kóborló lélekként tengek,
társammá lett a magány,
miért lett ilyen az élet,
nincs válasz, minden talány.

Hazug volt a csók a szádról,
csalárd volt az ölelés,
“csillag vagy te az égbolton”
mondtad, de leestem én.

Sikeres voltam, mint szobrász,
tönkretett egy baleset,
nem bírtad ezt elviselni,
azt mondtad, “Isten veled.”

Nem járok fogadásokra,
kérkedni nem tudsz velem,
nem vagyok már szalonképes,
tönkre van az életem.

Milliódolláros Bébi,
agyamban ez zakatol,
neked csak a pénzem kellett,
sírni fogsz még valahol.


Az égben fenn

Honnan jöttél, hová tartasz?
Szikrázó fénybe, napsütésbe?
Álmok, vágyak körbefognak,
nem tudod már azt sem, hol vagy.
Selyemfátyol körbevesz,
a valóság elereszt.
Szállsz a vágyak fénylő útján,
boldoggá tesz minden látvány.
Napsugárban megfürödhetsz,
bánatfelhőt összetörhetsz.
Láthatsz égi csillagot,
tenyeredbe foghatod.
A tejutat végigjárod,
ott keresed ifjú vágyad.
Holdudvarában hintázol,
hideg a fény, mégsem fázol.
Látod Vénusz ragyogását,
benne arcod fénylő mását.
Mikor álmod már nem látod,
megtalálod boldogságod,
s éled földi valóságod!


A tangó dicsérete

Mikor fáj a vágy,
mikor sír a lelked,
mikor magadhoz ölelnéd,
mikor csókoddal megölnéd,
mikor fáj, annyira kívánod,
mikor ritmusra dobban a szíved,
mikor égő vörössé válik a szád,
mikor a kéj áramlik véredben,
akkor megszólal a tangó,
akkor hozzásimulni oly jó,
akkor összeér a száj,
akkor vonz s taszít a vágy,
akkor elzsibbad az agy,
akkor nem tudod, ki vagy,
akkor átkarolod s magadhoz öleled,
akkor egymásba fonódnak a szemek,
akkor szerelmet ad a tangó neked.


Könyörgés

Uram, Teremtőm kérve kérlek!
Ne hagyj el Te és a remények!
Nyissák még rám azt az ajtót,
a kopottat azt a nyikorgót.



Már csak egy ölelést kérek,
Mielőtt hozzád majd megtérek.
Gyermekemtől, unokáktól
oly rég kaptam pár szót!



Ha ma is hiába várok,
könnyeimtől már nem látok,
Jézusom hívj magadhoz engem
Ez lesz utolsó kérésem!


Ha…

Ha érezném ajkad ajkamon
átvállalnám a bűnödet,
poklok poklát megjárnám,
ha mondanád szeretsz.



Cseppkőként várnám
az újabb cseppeket
mi nem lenne más,mint csókod,
melyért a szám remeg.



Hasadó hajnalként
harmatcseppet sírnék,
ha nekem te volnál,
és neked én volnék.


Régmúlt (titok)

Szétvágtuk eltéptük
bántották, elnéztük
nem hagytuk magára
eldugtuk az ágyba
nagy kincs volt féltettük,
ha sok volt eltettük
mentek a hónapok
tőle lettünk nagyok
azt mondták rab vagyok
én és a barátnőm
nem voltunk angyalok
szédület járt vele
míg izzott a hegye
ha szánkba bevettük
megszívtuk kiköptük
íze volt fertelmes
mégis oly felnőttes
hajdan volt már régen
füstöltünk a réten
sok cigit elszívtunk
ez volt a mi titkunk!


Megrendelhető:

gmeindl1@hotmail.com

8+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

2 comments on “Gmeindl Margit – Életmorzsák

  1. 1+

    Ez nagyon jó lett. Bár ezek közül a versek közül, nem mind szerepel a könyvemben.

    1+
  2. Vida Ferenc szerint:
    1+

    Sziasztok!

    Némelyik vers, nagyon megkapó, szívhez szóló!

    Gratula a szerzőnek!

    1+

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük