Thanathosz, a három fivér mestere, sok-sok év múlva tért vissza a vidékre és meglepve látta, hogy Yperpérán, a birodalom még mindig létezik. Sőt! Sokkal szebb és különlegesebb, mint valaha. Az egykori rettenetes, pokoli vidék ugyan nem sokat változott, hisz arrafelé mindenki tisztelte és becsülte a természetet, de vele összhangban a király mégis valami csodát valósított …
Lidaster a lidérc ekkor váratlanul megfordult a Váci utca kellős közepén és elhatározta, hogy az első szembejövőnek felajánlja, hogy teljesíti egy kívánságát. Amióta Phosphor segítségével felszabadult és többé nem kellett szánalmas gazdák önző kívánságait teljesítenie, ráadásul a király is eltűnt, a birodalom se létezett már… céltalanságában kezdte unni magát. Megfordult hát, köszönt, majd közölte, hogy …
Az esti szél éjsötét felhőgomolyokat tépázott. Alattuk kis tavakkal teli, üres pusztaság ásított; a távoli látóhatár szélén romba dőlt város csonka tornyai, leomlott falai meredtek az ég felé. A másik oldalon egy feketére égett erdő maradványai ágaskodtak. A folyó piszkos, szemetes habjai között egy formátlan tutaj billegett. A rajta egyensúlyozó, rongyos ruházatú férfi elfordította tekintetét …
Novella:
Velencei Rita
Szivárvány a vízesés felett Read More »
Piroska egész testében megremegett, amikor a vetélő, nem tudni, miért, kirepült a bordaládából, és súrolta a hasát, amely már igencsak odaért a szövőgéphez. Úgy számolta, hogy még egy bő hónapja van a szülésig. De most nagyon megijedt, féltette a kis ismeretlent, a legkisebbet. Igazából őt már nem tervezték – ugyan lehet, hogy a nővérét és …
2013 Innsbruck – Állok az ablaknál négy emelet magasban, miközben szerelem a lamellát. Van egy percem, hogy elmélázzak. Az utcán mindenféle emberek sietnek. Négerek jamaicai sapkában, sárgák szép ferde szemmel, törökök kendőben, slamposak, punkok taréjjal – mai szemmel viccesek –, fiatalok piercinggel, iphonnal, és talán magyarok is lesütött szemmel. Az előbb beszéltem egy szlovákiai magyar …
Novella:
Pfeiffer Gábor
Minden városban adj pénzt! Read More »
Reggel van. A konyhából a Kossuth rádió hallatszik. Nagyapám a kis székén ül, előtte egy hokedli és dohányt vág, szájában füstöl a tekert cigaretta. Néha köp egyet, de nem olyan nyálasat, csak a dohányt, ami a szájába került a füstszűrő nélküli cigarettából. Körülötte némi hamu, próbál beletalálni a hamuzóba, de olyan hanyagul, érdektelenül. Nagyanyám a …
Fásultan ültem le egy padra a parkban. Komor volt az ég. Bevallom a hangulatom is. Olyan történt velem, amire nem számítottam. Hogy történhetett? Miért? Miért pont velem? Istenem! Hányan és hányszor tették fel maguknak ezt a kérdést? Pedig tudom, mint mindenki más, erre nincs igazán magyarázat. Szokványos volt minden. Korábban értem haza. Láttam, hogy János …
Átvillant rajta az emlék, hogy egyszer már átélt hasonlót és akkor súlyos árat fizetett döntéséért, amiért nemet mondott, amiért fellázadt. A két helyzet riasztóan hasonlított, mégis… valahol mélyen tudta, nem lenne szabad párhuzamokat keresnie. Pedig voltak. Nem is kevés. Akkor feltétel nélkül hinnie kellett. Neki is, mint mindenkinek. Meg se fordult senki fejében, hogy nemet …
Hajnali kettő felé járt az idő. A zene még javában szólt, a buli még korántsem ért véget, de a lány nagyon unta magát. Úgy érezte, már semmi különös nem történhet vele azon az éjszakán, ideje elindulnia hazafelé. Ezzel az elhatározással indult el a kijárat felé, ám ekkor… ekkor megpillantotta Őt! Ismét! A Férfit! A férfi …
Úton a főváros felé (avagy: Ha mindennek vége) – Neki soha, semmi nem sikerült. Az élete teljesen romokban hevert. A családja nem állt mögötte. Sosem támogatták álmait. Pedig Tihamér négy gyermeket nevelt fel. Mégis úgy érezte, nincs becsülete. Naphosszat dolgozó robotnak nézték. Olyannak, aki sosem panaszkodik. Olyannak, akinek más álma nincs is, mint szolgálni a …
Dobogó szívvel álltam a monoton zakatoló villamoson. A jegy ott lapult mélyen a zsebemben, izzadó markomba zártan. Még sohasem blicceltem. Akkor is, csak a körtérig akartam eljutni, hogy ott megvehessem a bérletem. Minden megállónál fokozott figyelemmel pásztáztam a felszálló embereket, készen arra, hogy ellenőr feltűnése esetén, azonnal érvényesítsem jegyemet. A villamos egykedvűen zörgött a síneken. …
Hajnal felé járt már az idő. Szempilláim le-lecsukódtak, ám ujjaim még könnyedén táncoltak féltve őrzött Commodore számítógépem klaviatúráján. A telihold fénye a monitoréval elvegyülten halvány derengésbe vonta padlásszobám szegényes bútorait. Képzeletem, mint megáradt folyam, mely áttörte gátját, nekilódult, népeket, különféle lényeket, egy egész Világot teremtve, miközben a percek észrevétlenül suhantak. Észre se vettem, mikor fejeltem …
