Benyák Zoltán – Képtelen történet

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

18+

KÉPTELEN TÖRTÉNET – Az első oldal

A toronyszoba ablakán vízköpő madár repült be. Letelepedett az asztal mellett, Homérosz szobrának tetején. Karmait a jó történetíró homlokába vájta, kissé megkarcolva a szobrot. Szárnyait a testéhez dörgölte, ami olyan hangot adott ki, mintha kavicsokkal dobálnának egy palatetőt.

– Napot – mondta a madár.

– Kimaradtál éjszakára, Félix – hányta a madárszemére az asztal felett görnyedő mesemondó. Tollával a papírt kocogtatta, a következő mondaton töprenghetett, mikor a szárnyas feldúlta a magányát.


– Semmi közöd hozzá – károgta a kőmadár. Csőrével belecsípett a szobor fejébe, egy kődarabot az asztalra dobott.

– Neveletlen vagy – állapította meg a mesemondó. A szokásos hacukáját viselte. Puhakalapot és hosszú ballonkabátot, aminek zsebeiből papírfecnik lógtak ki. Előtte, az asztalon heverő könyv papírján tintapaca terjengett, de szavak nem látszódtak.

– Olyan vagyok, amilyenné tettél, Max.

– Hm – mondta magvasan a férfi. Az üres oldal sarkára gyűrögetett tétova szamárfület.

A madár nem hagyta annyiban.

– Észrevetted, hogy nem igazán hasonlítok sem-milyen valódi madárra? Ennyi év után elárulhatnád, hogy mi volt a szándékod. Valami romantikusra gondoltál, mikor papírra vetettél? Egy hollóra? Vagy kegyetlenre, mint egy keselyű?


KÉPTELEN TÖRTÉNET – Fejezet

– Bizonyítsa be, hogy maga a mesemondó Max!

Max hátradőlt a székén, feljebb pöckölte a fején a puhakalapot, ahogy Sam Spade, a kedvenc magán-kopója tette a legjobb regények legjobb jeleneteiben.

– Mire gondol, kishölgyem?

– Ha maga Max, szócsavaró szófacsaró, akkor mutassa meg, mit tud! Kapja meg a tollat, és írjon nekem valamit, ami valóra válik!

– Nem elég, ha azt mondom, hogy én vagyok?

– Ugyan már! Fogja a tollat!

Max kihúzott egy papírfecnit a ballonkabátja zsebéből, kisimította a gyűrődéseit, és az asztalra rakta.

– Várjon! Akármit nem ér írni. Én mondom meg, hogy mi legyen az.

– Rendben – vont vállat Max, azok fölényével, akik bármit papírra tudnak vetni.

– Egy kávésmascarponés desszert legyen, fodros csíkokba csavart csokiöntettel, és egy szem meggyel a tetején.

A toll sercegve karcolta a papírt, mint a véső a követ. A betűk íve úgy kanyargott, akár a ceruzarajz gondosan megformált idomai. Egy perc volt az egész, nem több.

A fehér krém, a sötét piskóta ízgyönyörben fonódott össze. Rétegről rétegre, az egyik folyton a másik fölé akart kerekedni. A torta csúcsán, a csokimezőn egy magányos meggyszem trónolt, uralva a páratlan ízt, mintha maga teremtette volna az alant épülő finomságot.

– Kész! – nézett fel Max. – Ott van a széked mellett.

Moira lenézett. Karnyújtásnyira, a könyvkupac mellett egy talpas kristálykehelyben ott volt a desz- szert.

Felvette, az ölébe fogta, majd a meggyszemet kicsit végigcibálva a mascarpone-hegyen, a szájába dobta a gyümölcsöt.

– Pont ilyennek akartam – cuppantotta. – Nos! Max úr. Valóban maga az. Most már elmondhatom, miért is tettem meg egy ilyen hosszú utat.



Megrendelhető:

18+

Kérlek, oszd meg, ha tetszik!

1 comment on “Benyák Zoltán – Képtelen történet

  1. Kernács Jánosné szerint:
    1+

    Szeretném megnyerni

    1+

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük