Nyereményjáték







Szeretnéd megnyerni a képváltóban futó könyvek egyikét? Kattints a Csatlakozz és NYERJ gombra és iratkozz fel! NAPONTA sorsolunk! Rengeteg nyertes lesz!

34. részlet

– Elég! Nyugalom! – szólt közbe sietve Emorán és kezével lentebb nyomta a lándzsát. Nem volt nehéz dolga, mert a vezér döbbenetében alig tartotta. – Nem fog senki, senkinek ártani. – tette hozzá.

– Igen! – szólt közbe Cynidor is – Mi csak még soha nem láttunk ilyen lényt és megijedtünk egy kicsit, ezért emeltük fel a lándzsákat.

– Én ugyan nem ijedtem meg! – szólalt meg újra a vezér, miután hangját visszanyerte az első döbbenetet követően. Dárdáját közben teljesen leeresztette és ekkor arra támaszkodva elszántan közelebb lépett a lényhez, miközben összevont szemöldökei alól szikrákat vetettek szemei, de az nem hátrált meg szavaira.

– Mindenki nyugodjon meg és lépjen egyet hátra! – kérte Emorán, de úgy tűnt, egyikük se akar hallgatni rá. Csak nézték egymást és szinte izzott köztük a feszültség. Félő volt, hogy egymásnak mennek.

– Igen, így van! Rosszul mondtam, nem ijedt meg mindenki! – próbálta helyesbíteni magát Cynidor – De ártani egyikőnk se akar!

– Akkor te mégis minek neveznéd azt, hogy ez az alak átdöfött ezzel a bottal? – kérdezte erre a lény Cynidor felé fordulva és téve felé egy lépést. Hangja támadóan csengett, így a vezérnek eszébe jutott, hogy talán hibázott azzal, ahogy ellene fellépett. Végül is nem tudhatják mire képes és nem lenne jó, ha harcra kerülne a sor. Eszébe jutott, hogy ő a felelős megmaradt népéért. Ezért aztán így szólt:

– Én csak segíteni akartam.

Holnap este folytatódik!

Leave a Comment

Shopping Cart

Sikeres feliratkozás!

Hiba adódott. Próbáld újra!

Ha feliratkozol, elfogadod, hogy a weboldal tulajdonosa emailben megkeressen.