Nyereményjáték







Szeretnéd megnyerni a képváltóban futó könyvek egyikét? Kattints a Csatlakozz és NYERJ gombra és iratkozz fel! NAPONTA sorsolunk! Rengeteg nyertes lesz!

33. részlet

A lány tágra nyílt tekintettel nézte a jelenetet, miként a közelben lévő két demiurg is, Meroprán és Emorán, akik addig az idegent cipelték. Mindez azonban csak két-három röpke pillanatig tartott. Mielőtt még a fiatalember magához térhetett volna, mielőtt még teljesen felépülhetett volna a gyógyító érintéstől, a szárnyas lény, aki még mindig meg volt zavarodva, már fel is pattant és rohant is tovább. Nem jutott azonban messzire, mert pár pillanat múlva már össze is esett. Nem vette észre, hogy a demiurgok meglepetten és kíváncsian kezdtek körötte gyülekezni. Aztán miközben megtámaszkodott a talajon, a testét borító fekete kéreg váratlanul töredezni kezdett és a repedéseken át fehér fény tűnt elő. Még pár pillanat és a megszenesedett részek mind a földre omlottak. A demiurgok döbbent, fekete tekintetei előtt egyszer csak ott térdepelt egy különlegesen ragyogó, fehér lény, puha, óriási szárnyakkal. A fény arasznyi vastagságban vonta körül és oly erősen sugárzott mezítelen testéből, hogy arcvonásait nem lehetett látni. Közben megjelent Wellnorán is, a vénséges vezér és így ő is szemtanúja lett a jelenetnek. Amikor a lény feltekintett, mindenki egyszerre emelte fel dárdáját, felé szegezve. Ő azonban nem mozdult, csak tétován nézett körbe, hol egyikükre, hol másikukra. A demiurgok mindenre felkészülten vártak, miközben suttogva tanácskozni kezdtek afelől, hogy mit tegyenek.

– Jobb, ha visszavonulunk és lezárjuk a járatokat, mert ki tudja miféle teremtmény ez és mire képes. – szólt végül a vezér. – Megölni, láttuk, úgyse lehet. Hiába döftem egyenest a szívébe.

         E szóra a különleges, fehéren tündöklő, szárnyas lény váratlanul felé fordult és lassan felemelkedett, majd közelebb lépett hozzá úgy, hogy a vezér dárdájának hegye éppen mellkasához érjen.

– Tehet egy újabb próbát, hátha ezúttal sikerül! – szólalt meg mindenki legnagyobb döbbenetére. Hangja rideg volt és nyugodt, de kiérződött belőle a cinikus gúny. Szavaira a demiurgok riadtan hátráltak egy lépést. Teljesen megrökönyödtek azon, hogy ez a lény beszéli a nyelvüket. Tudták, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy érti is őket. Akkor pedig… akkor pedig ez a lény… ez a lény, aki ki tudja mire képes, mindent értett, ami addig elhangzott! Lehet, hogy könnyedén el tudná törölni őket az élők sorából? Ahogy gondolatban felidézték mindazt, amin addig tanakodtak előtte, egyre növekedett riadalmuk.

Holnap este folytatódik!

Leave a Comment

Shopping Cart

Sikeres feliratkozás!

Hiba adódott. Próbáld újra!

Ha feliratkozol, elfogadod, hogy a weboldal tulajdonosa emailben megkeressen.